Parlagfű
A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kétszikű, 20–140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves gyom. Központi egyenes, tompa négy élű szárral rendelkezik, amelynek sűrű oldalhajtásai vannak. A talajhoz közeli néhány cm-es részen 2-3 elágazása is lehetséges. Magassága változatos, a kifejlett növény zárt és magas növénykultúrában, kukorica- vagy napraforgótáblákban a 150 cm magasságot is elérheti. Levelei 1 vagy 2-szeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak. A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld. A sárga színű 4–5 mm-es porzós fészkek, a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek. A fészkek 10-15 virágot tartalmaznak. Virágpora súlyos allergiát okoz. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatóak. Termése 2–4 mm hosszú, szürke, szív alakú. Egy fogazott burok takarja a termő részt, amely az érés után a terméssel együtt lehullik. A virágok aránya a növényzet sűrűsége szerint változik. Ritka állományban inkább a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak. Igénytelen. Nagy növekedési, szaporodási erélye révén könnyen felülkerekedik más növényeken.
Fejlődése: A növény magról kel ki, egynyári növény. Ősszel a magok beérése után elpusztul. A friss termés nem kel ki a tél beköszönte előtt. A nyugalmi periódusa január végéig tart, amikortól már csírázásra kész termés, csak a felmelegedésre vár. A talaj felső 3 cm-es rétegében nyugvó magok indulnak csírázásnak. A mélyebben fekvő magok évtizedekig nyugalomban maradnak. Ha a talajt megbolygatják, a felszín alá került magok csírázásnak indulnak. Magyarországon március végén kezd kelni, és áprilisban tömegesen csírázik. A talaj 10-20 °C-os hőmérséklete és a napfény kedvez a csírázásának. Nyáron intenzív növekedésnek indul. Porzós virágai július elején-közepén megjelennek, a termős virágok egy-másfél héttel később. A virágok beporzását a szél végzi, a virágpor akár 100 km távolságra is el tud jutni. A virágpor szóródásának legnagyobb tömege július végén és augusztus hónapban történik meg, ezután kisebb mennyiségben egészen a fagyok beálltáig tart. A virágpor tömegesen termelődik, a szél útján terjed. A termés érése október közepe táján kezdődik. Egy közepes növény több ezer, vagy akár több tízezer magot érlel, de 60 ezer magot is termelhet egyetlen tövön. A mag rendkívül ellenálló, akár harminc évig is csíraképes marad.
Terjedése:Észak-Amerikából származó gyomnövény, Európában nem őshonos. Az Ambrosia artemisiifolia 1878-ban tűnt fel először Svájcban. Az I. világháború környékén kezdett elterjedni Európában. Magyarország területén az 1920-as években Somogy déli részén tűnt fel először. Később az áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt a déli megyékben, majd az ország északi része felé terjedt. Terjedése kezdetben lassú volt, a növénynek alkalmazkodnia kellett az európai éghajlathoz. Amikor az éghajlathoz hozzászokott a növény, robbanásszerűen terjedésnek indult. A parlagfű a hetvenes évekig nem okozott jelentős mértékben allergiát. Az az óta eltelt évtizedekben a koncentrációja nagymértékben megnövekedett. Európában jelentős mértékben elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz. Magyarországon a létező 350 gyomnövény között a legelterjedtebb gyomnövénnyé vált. Utak, lakótelepek, nagyberuházások építésekor a talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű egyeduralkodó. Uralkodása idején hatalmas mennyiségű magot termel. Ez a milliós magmennyiség a következő 30-40 évre megteremti a faj fenntartásának a lehetőségét.
Terjedését segítő tulajdonságok:
· Gyomnövény alkalmazkodóképességének megváltozása
· Gyomirtó szerekkel szembeni ellenálló képesség kialakulása
· Hidegtűrő képesség növekedése
· Jó versenyképesség
· Jó szárazságtűrés
· Talajjal szembeni igénytelenség
· Természetes ellenség hiánya
Emberi tényezők:
· Gondozatlan, elvadult területek gyarapodása
· Gyomirtás elmaradása
· Gyomirtási szakismeret hiánya
· Nem minősített, gyomokkal fertőzött, vetőmag
· Mezőgazdasági szerszámokkal, szállító eszközökkel a magok széthordása
· Tarlókezelés elmaradása
Parlagfű allergia:A parlagfű pollen két fő allergénje az Amb a I és Amb a II. Több kis és közepes méretű fehérje allergént (Amb a III, IV, V, VI, VII és cystatin) tartalmaz. A légutakba kerülve a nyálkahártyát ingerli, szemgyulladást okoz. A parlagfű pollenre allergiás népesség évről évre nő, a kilencvenes évek végére azonban már megközelítette a 30%-ot.
forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Parlagf%C5%B1